Olvasóterem

Ezen az oldalon az írónő részleteket közöl egyes műveiből.

Lucy és Gabriel

A Lucy és Gabriel egy misztikus regény két fiatal életének sorsszerű, de fájdalmas összefonódásáról.

Szerelemgyerek

Eddig a napig itt ez a szöveg volt olvasható: "Rövidesen egy részletet fogok közzétenni Gigi egy eddig még meg nem jelent művéből. Csak azért, hogy ne csak fantasyt olvashassanak tőle az érdeklődők. Cool "

Mivel Gigi jelenleg a Sárkány születik második kötetén dolgozik, és nem érzi úgy, hogy a Szerelemgyerek jelenlegi formájában elolvasásra érdemes lenne, ezért egyelőre csak a történet egy rövid összefoglalóját teszem itt közzé.

A Szerelemgyerek egy, a harmincas évei elején járó sikeres üzletasszony története, aki már hosszú évek óta gyereket szeretne, de egyelőre eredménytelenül. A helyzetét csak nehezíti, hogy az élettársával sem azonosan gondolkodnak a kialakult helyzetről, és annak megoldási lehetőségeiről. Az évek folyamán felhalmozódott stressz, és feldolgozatlan kudarcélmények már a párkapcsolatukat is megrontják. A sors azonban közbe szól, és olyan megoldást kínál, amire egyikük sem számított.

Sárkány születik

Rendelje meg az info[kukac]adlibrum[pont]hu elektronikus levélcímen, vagy az <strong />Ad Librum Kiadó Kiadónál!

Sárkány születik - A fiú (2. rész)

Sárkány születik - A fiú (1. részlet)

Noreon szélsebesen vágtatott a sötét éjszakán át, Diana nem is tudta követni, hogy éppen merre járnak. Érezte az arcába csapó szelet, ami a tenger friss illatát hozta magával. Fogalma sem volt, mennyi ideje vágtattak már, mikor az unikornis egyszercsak megállt. Di szétnézett, és egy elhagyatott partszakaszt látott: a homokborította részeket hatalmas, sziklás hegyek vették körül.
– Hol vagyunk? – kérdezte bágyadtan a lány.
– Biztonságos helyen – válaszolt telepatikusan Nillo. Diana nem értette, hogy miért ez a nagy óvatosság, de Noreon hamarosan felvilágosította.
– A dramburok szervezkednek – kezdte lényegre törően. – Nagyon kell vigyáznod magadra. Akit nem ismersz, azt most kerüld el. – Diana közbe akart vágni, de az unikornis nem engedte neki: – Nincs sok időnk, Di. Tudom, hogy alapvetően bizalmatlan vagy mindenkivel, de most még inkább annak kell lenned. Különösen vigyázz azokkal, akik valami szépet ígérnek neked. Csak azoknak higgy, akik már korábban bizonyították a szavahihetőségüket. Rendben?
Diana bólintott, és rögtön utána meg is szólalt:
– Kérdezhetek?
– Persze.
– Miért kellett azért idejönnünk, hogy ezt elmondd? Nem vagyok már gyerek. Tudom, hogy nem szabad bízni az idegenekben.
Noreon gondterhelten elmosolyodott.
– Tudom, hogy már nem vagy gyerek – rövidet sóhajtott, aztán folytatta: – Talán nem érzed, de egy ideje nagyon sebezhető vagy.
– Mióta Gnor elment – suttogta a lány.
– Igen – bólintott az unikornis. – Ezért tartottuk fontosnak odaát, hogy megnézzem, mi van veled, jól vagy-e, és felhívjam a figyelmedet a veszélyre, ami valószínűleg közeleg.
– Rendben, ezt értem. És köszönöm. Az aggodalmat, és az odafigyelést is. De miért kellett emiatt idejönnünk?
– Nem emiatt jöttünk ide – felelt ezúttal Nillo.
– Hanem?
– Várunk valakit – Diana kérdezősködni akart, de a tünde nem hagyta. – Egyszer már segített neked. Vagyis inkább talán Gnornak – mélázott Nillo, miközben a csillagos eget kémlelte. Diana egy szót sem értett az egészből. Tovább akart faggatózni, mikor Noreon megszólalt:
– Jön már.
– Igen, én is érzem – felelt Nillo.
Nem sokkal utána Diana is észrevett valamit: a horizont szélén hatalmas sötétség közeledett.
– Hagyd nyitva az érzékeidet – tanácsolta a lánynak a tünde. – Akkor nem tudnak becsapni az érzékszerveid.
Diana nem fogta fel azonnal, amit Nillo mondott, de aztán ösztönösen szót fogadott neki. Így történhetett, hogy a kezdeti dühét a közelgő bőrig ázás miatt felváltotta a biztonság érzése.
– Ha eléggé befogadó vagy, mire ideér, már a nevét is tudni fogod – hallotta a tünde újabb telepatikus tanácsát a lány. Még Gnortól tudta, hogy ha erőlködik, nem fog sikerülni semmi – ez nem az a világ. Akarni kell, de nem erőltetni semmit. Úgy érezte, képtelen ellazulni, és a bensejében uralkodó görcsök megakadályozták, hogy megtudja a nevet, pedig a sötétség egyre közeledett. Aztán eszébe jutott valami: felidézte tudatában Gnor szigilliumát, ami eddig mindig segítségére volt, ha meg akart nyugodni. A jel ezúttal sem hagyta cserben: érezte, ahogy szétterjed előbb a testében, aztán a tudatában a nyugalom, és rövid idő után egy név jutott eszébe. Ahogy a sötétség föléjük ért, Nillo még egy utolsó tanácsot adott Dinek:
– Mindenre rájöhetsz, ha nyitottak az érzékeid. Most a legfontosabb, hogy még véletlenül se nézz a szemébe.
Ahogy a sötétség föléjük ért, leereszkedett melléjük a partra. Diana kissé megilletődött a méreteitől, de erőt vett magán, összeszedte minden bátorságát, és illendően köszöntötte a sárkányt:
– Üdvözöllek, Procella.
– Én is téged, Inflecta.
Dianának furcsa volt ezt a nevet hallani, de nem akart faggatózni. Emlékezett rá, hogy Potti már említette ezt a nevet neki, ezért inkább nem törődött vele, hogy a sárkány így szólítja. Míg ezek a gondolatok átfutottak az agyán, a többiek is köszöntötték a hatalmas sárkányt, akivel Noreon és Nillo láthatóan egészen közeli, baráti viszonyban volt.
– Miatta jöttünk ide – felelt Diana régi kérdésére Nillo. Diana csak bólintott. Annak a napnak az eseményei jártak a fejében, mikor napszúrást kapott, és Gnor teste furcsán füstölt a szokatlanul erősen tűző napsütésben. Nem akart megszólalni. Attól tartott, ha kinyitja a száját, minden ereje eltávozik rajta keresztül, és nem tudja magában tartani tovább a fájdalmat, ami Gnor távozása óta minden nap olyan kibírhatatlanul, és kitartóan perzselte a szívét és a lelkét.
– Bármikor hívhatsz, ha szükséged van rám – nézett a lányra a sárkány. Diana felé fordult, és mivel észben tartotta, hogy nem szabad a szemébe nézni, megragadta az alkalmat, hogy szemügyre vegye a sárkányt. Elképesztően hatalmas állat volt, gyönyörű, éjkék pikkelyek borították a testét, ami izmos volt, mégis könnyed. Emlékezett rá a Gnortól kapott könyvből is.
– Köszönöm – rebegte még mindig a hatalmas hüllőt nézegetve. – Hogy tudlak hívni? – kérdezte a lány.
– Van egy szigilliumom, megmutatom neked – felelte a sárkány. Diana a tenyerét kezdte nézni, de Procella így szólt:
– Inkább fordulj a tenger felé!
Diana engedelmeskedett. Egy óriási hullám közeledett a part felé: szinte vízfalként tornyosult a tenger fölött, és a falon megjelent egy halványkék jel.
– Ha ilyen a színe, akkor nincs mitől tartanod. De ha haragos kékre vált, vagy esetleg zavarossá válik, akkor légy nagyon óvatos. Ha te hívsz, ugyanezeket a színeket használd – szólt bátorítóan a sárkány.
– Köszönöm – ismételte Diana, és igyekezett az emlékezetébe vésni a jelet.
– Ha nincs más megbeszélnivalónk – kezdte Procella –, akkor én mennék is.
– Nincs más. Köszönjük szépen a segítségedet.
– Nincs mit – felelte a sárkány, és már repült is vissza a horizont felé hártyavékony szárnyaival lustán csapkodva a párás levegőben. Mikor eltűnt a láthatáron, a vízfal is eltűnt, mintha soha sem létezett volna. Diana még kissé az események hatása alatt visszaült Noreon hátára, és hazavágtattak.

***********

Rendelje meg az info[kukac]adlibrum[pont]hu elektronikus levélcímen, vagy az <strong />Ad Librum Kiadó Kiadónál!

Sárkány születik - A gyermek (1. rész)

Nevek és fajok a könyvben - néhány érdekesség

Az érdeklődők részére néhány, a könyvben nem olvasható információt fogok itt közzétenni. De csak apránként. Innocent Terveim szerint minden héten két-három névvel, és egy fajjal fog bővülni a lista. Érdemes tehát gyakran visszalátogatni az oldalra. Wink

Fajok az első kötetben

Bár a Sárkány születik nem egy klasszikus értelemben vett fantasy, mégis felbukkannak benne különféle fajok, amelyeket jellemzően ilyen történetekből, vagy mondákból, mítoszokból ismerhetünk. Ezeknek a fajoknak a bemutatására csak annyiban fogok kitérni, amennyiben a jellemzőik eltérnek (eltérhetnek) a korábbiakban már megismertektől. Inkább azokat a fajokat fogom részletesen bemutatni, amelyek saját találmányok.

Asper

A történetben a párhuzamos világ lakói a földi embereket hívják aspereknek. A szó latinul embert jelent.

Drambur

A dramburok egy különös faj. Tagjai rokonságban állnak a tündékkel. Ők rabolják el Inflectát, alapvetően negatív szereplők.
A faj nevének eredetére később derül fény. Cool

Sárkány

A könyvben - ahogy arra már a cím is utal - kiemelt szerepük van a különféle sárkányoknak. Igaz, hogy az első kötetben még csak egy jelenik meg közülük: Stipes - legalábbis egyelőre csak róla derül ki, hogy sárkány. Innocent Mivel a későbbiekben egyre-másra bukkannak majd fel ezeknek a különös hüllőknek a fajai, így azt tervezem, egyelőre csak a főbb fajokat mutatom be, és később, amikor már a megjelent kötetekben is találkozhatunk a konkrét alfajokkal, illetve egyedekkel, akkor fogok ezekről is egy részletesebb ismertetőt közzétenni. Egyelőre lássuk nagyvonalakban a sárkányokat.
A történetben öt fő kategóriába sorolhatjuk a sárkányokat. Ezeket az öt elem alapján különböztetjük meg egymástól. Így vannak levegő, tűz, víz és föld sárkányok. Igen, tudom: ez még csak négy elem. Az ötödik elemet egyelőre titokban tartanám. Evil Kárpótlásul a már említett négy elemhez tartozó sárkányok főbb jellemzőit fogom a következő napokban közzétenni. Innocent

Az ötödik elem :-) sárkányai

Hamarosan... Cool

Föld sárkányok

Hamarosan... Cool

Levegő sárkányok

Hamarosan... Cool

Tűz sárkányok

A legismertebb sárkányfaj. Szókapcsolattá is vált: tűzokádó sárkány. Legfőbb fegyverük természetesen a tűz. Ezt különféle formában tudják alkalmazni: néha egyszerű, pislákoló lángként használják, néha csak apró, szikrázó csillagok lövellnek ki a szájukon, vagy az orrukon, de legveszélyesebb fegyverként hatalmas tűzoszlopot is képesek bevetni az ellenségeik ellen. Többnyire tüzes környezetben is élnek: vulkánok mélyén, esetleg olyan barlangokban, amelyek vulkáni hegyekben helyezkednek el.

Víz sárkányok

A víz sárkányok - szándékosan különírva, hiszen az elemek nevei itt jelzők - legfőbb fegyvere a víz. Bármilyen halmazállapotban mesterien használják azt. Ők is tudnak azonban tüzet okádni, bár nem ez az elsődleges fegyverük. Ez van segítségükre akkor, amikor a jégből vizet, vagy a vízből gőzt kell előállítaniuk. Előfordulhat azonban az is, hogy a halmazállapotok változásához hűtésre van szükség. Ilyenkor az orrlyukukon fújják ki nagy erővel a belélegzett levegőt, aminek a hőmérsékletét akár szélsőségesen alacsony hőfokig is szabályozni tudják, így gőzből is tudnak azonnal jeget varázsolni. Csaták alkalmával előszeretettel alkalmazzák a következő módszert: sűrű, nagy cseppekben hulló esőt keltenek az ellenségeik fölött, aminek a cseppjeit esés közben jéggé változtatják, így azok apró (vagy kevésbé apró) tűkként fúrják át az ellenség bőrét (nagyobb tűk esetén akár egyetlen sérülés is végzetes lehet). Forró környezetben jellemzően a víz azonnali felforralása, vagy elviselhetetlenül forró gőz előállítása jelent számukra hathatós fegyvert. Sok közülük - és ez a nőstényekre jellemzőbb inkább - nem folyamodik a hőmérséklet megváltoztatása által előidézett halmazállapot-változásokhoz, hanem egyszerűen elárasztja az ellenfeleit viharos tengerszerű vízözönnel, akik idővel megfulladnak.
Több alfajuk ismeretes:

  • gőz sárkányok: közéjük tartoznak többek között a felhő sárkányok is;
  • víz sárkányok (nem összekeverendő a főfaj megnevezésével), akik közül megkülönböztetjük a folyóvízben, az állóvízben élőket, valamint az édes és sós vízben élőket;
  • jég sárkányok: a legegységesebb alfaj.

Nevek az első kötetben

Aki olvassa a könyvet, sok névvel találkozhat benne. Ezek a nevek nagyon fontosak. Szinte mindegyiknek jelentése van. Egyik-másik jelentése nyilvánvaló, de bizonyos nevek még titkolóznak az Olvasó előtt. Ezen az oldalon olyan információkat fogok megosztani az érdeklődőkkel, amelyek - rejtett formában ugyan -, de megtalálhatók a megjelent kötet(ek)ben is. Természetesen az olyan jelentéstartalmakat nem hozom nyilvánosságra - egyelőre -, amelyek a történet további alakulása folyamán fognak érdekességgel, meglepetéssel szolgálni az Olvasóknak.
Ezen kívül azoknak, akik nehezen kezelik a nevek ilyetén sokaságát, segítséget is szeretnék nyújtani ezzel a "névsorral".

Altus

Altus egy bölcs, öreg asper, aki a párhuzamos világban él és tevékenykedik. Neve latinul - többek között - a következőket jelenti: alapos, emelkedett, magas.

Arbor

Arbor - akinek a neve latinul fát jelent - egy Kanadában élő, nagyon különleges fa: beszél, és képes bizonyos keretek között megváltoztatni a külsejét (például: kitágítani az ágai közötti területet). Nagyon jó kapcsolatba alakul ki közte és Diana között, sok nehéz helyzetben nyújt vigaszt a gondterhelt főhősnek.

Bellum

Bellum egy település, ami gyakorlatilag egyetlen hatalmas várból áll. Dramburok lakják, ez az egyik legfontosabb erődítmény számukra. A szó latinul háborút jelent.

Corvis

A lény neve a latin holló szóból ered; ennek megfelelően a könyvben is egy hatalmas, hollószerű madár.

Diana Bowman

Diana a Sárkány születik-trilógia legfőbb főszereplője. A történet az ő életének különös eseményein keresztül bontakozik ki. Az első kötet tizenhatéves koráig mutatja be élete legfontosabb eseményeit.
Skóciában születik, később aztán családjával együtt Kanadába költözik. Zárkózott, csendes kislány. De bármennyire is távolságtartó, mégis fény derül egy-két furcsaságára, és ez tovább növeli népszerűtlenségét. Imádja a növényeket, az iskolában is erősen biológiai érdeklődésű.
Az ő neve (is Wink ) tartogat még meglepetéseket, bár a szemfüles olvasó bizonyára magától is könnyedén rájön egy-két fontos összefüggésre.

Drimp

Drimp Di egyik legkedvesebb barátja. Békaszerű lény, akinek csodálatos, csilingelő hangja van, és hatalmas, átlátszó szárnyakat hord a hátán. Nevének többletjelentésére a későbbiekben kerül sor. Innocent

Gnor

Gnor az egyik legfontosabb szereplője a történetnek. Diana legjobb barátja - annak ellenére, hogy nem a földi világhoz tartozik, és nem is itt él. Nevének jelentése a második kötetből derül majd ki.

Gorián

Gorián egy öreg kentaur a könyvben. Közeli barátja Altusnak, az öreg aspernek. Nevének jelentését csak később fedem majd fel.

Greta

Greta Diana egyik osztálytársa. Rövid szerepe van a könyvben a történetnek azon a részén, mikor Bowmanék Kanadába költöznek. Nevének nincs jelentéstöbblete.

Hanna Lynch Bowman

Bár Hanna mellékszereplő, mégis nagyon fontos, hiszen ő Diana édesanyja. Kezdetben jókedélyű, kiegyensúlyozott nő benyomását teszi az olvasóra, később azonban - a lányát körülvevő megmagyarázhatatlan dolgok miatt - kissé neurotikussá válik. Fontos feladata a két nőnek, hogy valahogy rendezzék a viszonyukat. Hanna viselkedése természetesen nagy hatással van Diana személyiségének fejlődésére és sorsának alakulására is.
Hanna az egyik olyan szereplő a könyvben, akinek a neve nem hordoz különösebb jelentést magában.

Huppa

Huppa szintén Diana egyik legrégebbi barátja. Távoli rokonságban áll Pottival és Drimppel. Mindannyian tündék. Huppa neve szintén indiai eredetű, egy ott ma is használatos keresztnévből ered.

Impetus

Impetus egy hatalmas, ezüst színű sas. Legtöbbször információkat szállít. Neve latin eredetű, azt jelenti (többek között), hogy gyorsan szállít.

Inflecta

Inflecta - más néven Tavasztündér - a történet legfontosabb főszereplője, bár az első kötetben átlényegül asperré. Neve a latin szivárvány szóból ered.

Joseph Barnes

Ő az a rendőr, aki halálhírt hoz Mr Lynch-nek. Hogy kiét, az a könyvből kiderül. Big smile

Latro

Latro egy emberi testű, kutyafejű lény, akinek kutyafarka is van. Bár mellékszereplő, de a későbbiek folyamán mégis fontos szerepe lesz.

Lendur

Lendur egy pókszerű lény, gyönyörű, ezüst pikkelyekkel. A történet folyamán jó barátságot köt Dianaval. A neve jelentéséről csak a második kötet megjelenése után beszélek majd. Cool

Letifer

Drambur hadvezér. A legfélelmetesebb drambur sereget vezeti, Meriben után neki van a dramburok között a legnagyobb hatalma. Az első kötetből nem ismerjük meg igazán, erre majd a történet második részében lesz lehetőség.
Neve latinul gyilkost jelent.

Luna

Mint az a névből is nyilvánvaló: Luna a Hold. Alapvetően a pozitív szereplők közé tartozik. Sok meglepetést tartogat még a későbbiekben az Olvasó számára.

Lámia

Az első kötetben kiderül, hogy ez a szereplő már halott, viszont az egyik szereplőnek nagyon nehéz feldolgoznia a halálát. Talán ezért is fordulhat elő, hogy halott létére elég sokat szerepel a történetben. Cool Az ő neve latinul vámpírt jelent.

Mandy

Gretához hasonlóan neki is csak egy rövid szerep jut a történetben, szintén akkor, mikor Diana Kanadába érkezik, és próbál beilleszkedni az új osztályába. Neve nem hordoz jelentéstöbbletet.

Mark Bowman

Diana édesapja. Lánya furcsaságaival szemben elfogadóbb, mint Hanna. Néha ő az, aki igyekszik anya és lánya között elsimítani a viszályt. Szereplőként sokszor csak jelen van, nem ismerjük meg közelebbről.
Ő is egy azok közül, akiknek a neve nem hordoz semmiféle mögöttes tartalmat.

Meriben

Meriben a dramburok legfőbb vezére. Neve cigány nyelven halált jelent.

Mr Lynch

Mr Lynch Diana nagyapja, Hanna édesapja. Kisebb szerepe van csak az első kötetben. Neve nem hordoz többletjelentést.

Mrs Cantrell

Mrs Cantrell tanár abban az iskolában, ahová Diana Kanadában jár. Nevének nincs többletjelentése.

Nillo

Nillo egy kistermetű tünde, Noreon legjobb barátja. Nevének jelentése csak a későbbi kötetekben fog kiderülni.

Noreon

Noreon egy unikornis, akinek szokatlan színű: fekete a szőre. Nevének titkát egy későbbi kötetben fedem majd fel. Wink

Nothus

A név latinul fattyút jelent, és meglehetősen illik a viselőjére, aki egy féllény: félig asper, félig drambur.

Nur

Nur csillagfény, neve arabul égőt, világítót jelent; szellemnek tűnő lény. Akik felületesen ismerik, azok számára flegmának, nemtörődőmnek tűnhet, de egyáltalán nem az. Pontos, és megbízható, de nem vesz magára olyan problémákat, amelyek nem tartoznak rá. Rokoni viszony fűzi az első kötetben épp csak megjelenő Stellához.

Orior

Orior egy intelligens bokor az Ezüsterdőben - latinul a neve is ezt jelenti. Közvetlenül Altus lakhelye mellett él. Elsősorban információforrásként jelenik meg a könyvben.

Pluvia

A név latinul záport jelent. Sok titkot tartogat még számunkra ez a szereplő is, de azokra csak a Sárkány születik második kötetében derül majd fény. Innocent

Potti

Potti Diana egyik legrégebbi barátja. Távoli rokonságban áll Huppával és Drimppel. Mindannyian tündék. Potti neve indiai eredetű, egy ott ma is használatos keresztnévből ered.

Procella

A lény neve latinul vihart jelent. A Sárkány születik következő kötetében, A fiú címűben több titokra is fény derül vele kapcsolatban.

Ruv

Ruv az Ezüsterdő lakója, a farkasok vezére - a neve is farkast jelent cigány nyelven. Idős és bölcs. Jellegzetesen karcos a hangja.

Sap

Sap a tündék egyik rendjének tagja. Feltűnően magas, és vékony lény. Neve cigány eredetű, a kígyót jelentő szapból származik.

Sol

Sol nevének jelentése teljesen egyértelmű: ő a Nap. Bár mellékszereplő, mégis nagyon fontos az események folyásának szempontjából.

Stella

Stella csak említés szintjén jelenik meg a trilógia első részében. Nur rokona. Neve latinul csillagot jelent. Később kap még szerepet a történetben.

Stipes

Stipes az egyetlen sárkány, aki ténylegesen megjelenik az első kötetben - legalábbis róla egyértelműen kiderül, hogy az Wink . A neve latinul vulkanikus hegyet jelent.

Tato

Ő egy alakváltó, akinek meglehetősen rövid szerep jut a trilógia első részében. Neve cigány eredetű, töve a táto, ami meleget, forrót jelent.

Tátipen

A név cigányul hőséget jelent. Hogy pontosan ki ő, a következő kötetből fog kiderülni. Innocent

Usalyin

A név cigány nyelven árnyékot jelent. A lény tényleges valója csak a második kötetben válik nyilvánvalóvá. Innocent

Sárkány születik - A gyermek (1. részlet)

A tisztáson furcsa társaság gyülekezett azon az éjszakán. De már az erdő sem volt szokványos: minden ezüstösen derengett. Talán a magas hegyekben látni hasonlót, mikor a lehullott hótól, és a kemény fagytól minden fehér dermedtségbe borul. A fák kérge kevésbé volt csillogó, de a leveleik annál inkább. A fű is olyan volt, hogy arra emberi lény nemigen lépett volna: az apró fűszálak, mint milliónyi acéltű, meredtek az ég felé. Az ég felé, amire ma telihold ígérkezett.
Egyre nagyobb volt a nyüzsgés, de ezt inkább csak érezni lehetett, hiszen mindenki csöndben volt, még a mozdulatok is olyanok voltak, mintha a levegőben lebegtek volna ezek a furcsa lények. Néhányan egy irányba tekingettek, mintha onnan várnának valakit, aki a jelek szerint késett. Ahogy a telihold sem akart megérkezni.
Néhány perc múlva az élesebb szemű lények, mint például Latro, az emberi testű, de kutyafejű lény, akinek kutyafarka is volt, vagy Impetus, az ezüst sas, felkapták a fejüket, és határozottan figyeltek valamit abban az irányban, ahová eddig mindenki várakozóan tekingetett. Később a többiek is észrevették a jövevény érkezésének jeleit, és egyre izgatottabban figyelték. Ritka esemény volt, hogy az éjszaka közepén, ráadásul nyugatról érkezzen. A fűszálak között apró élőlények, és egy-két intelligensebb virág is nyugat felé fordult, hogy láthassa a nem mindennapi eseményt: Solt, akit Corvis és csapata kísért, gondoskodva róla, hogy az érkezőt takaró ezüst lepel nehogy lecsússzon izzófényű testéről, zavart okozva ezzel a természet kényes rendjében. Nem volt véletlen, hogy a társaság tagjai izgatottak lettek. A mindig hűvösen viselkedő kentaur, Gorián volt az, aki néha egy-egy pillantással rendreutasította az izgő-mozgókat. Pedig benne is voltak rossz érzések Sol érkezése miatt.
Mikor Sol a tisztásra lépett, minden jelenlévő egy lépést hátrált a biztonságot nyújtó erdő felé. Végül mégis mindenki uralkodott magán és a félelmein, és tudva, hogy a jövőjük függ ettől a találkozótól, maradtak.
Bár Solt nem láthatták a lepel miatt, mozgásából mindenki tudta, hogy feszélyezi, hogy nem mutathatja fenséges pompáját. A beszéde sem a megszokott volt.
– Jó estét! Nincs sok időnk – közölte ténymegállapítóan. Mindenki fogadta a köszönését, majd Sap, a feltűnően magas, vékony lény, aki a tündék egyik rendjéhez tartozott hozzátette: – Luna még nem érkezett meg.
Nem lehetett biztosan tudni – a lepel miatt –, de mintha Sol méltatlankodott volna Luna késése miatt. Erre Noreon, a fekete unikornis szigorú hangon szólt a fényhez szokott Solhoz: – Hálásnak kell lennünk neki, ha eljön, nem pedig méltatlankodni azon, ha egy pár percet késik.
– Nélkülem úgy sem megy semmire – gőgösködött Sol. Ez a megjegyzés azonban csak olaj volt a tűzre. Hirtelen parázs vita kerekedett, amit csak a rangidős Gorián volt képes megfékezni. Miután mindenki elhallgatott, beszélni kezdett a társasághoz:
– Ne hagyjuk, hogy a fenyegetettségünk, és a félelmeink egymás ellen fordítsanak minket. Kérek mindenkit, hogy maradjon higgadt. Ne acsarkodjunk. Ezt tőled is kérem, Sol – Sol válaszolni akart valamit, de Gorián nem hagyta. – Ez most nem a szócsaták ideje, Sol. A veszély sokkal nagyobb, mint gondoltuk. És bár mindannyian tudjuk, hogy a napfogyatkozás nem tart sokáig, mégis azt tanácsolom, hogy várjuk meg Lunát.
Szinte végszóra, a tisztás keleti oldalán megjelent Luna. A szokottnál is sápadtabb volt. Először sokan észre sem vették. A tőle megszokott visszafogott modorában, és szolid méltóságával köszönt a jelenlévőknek:
– Mindannyiótoknak jó estét. Sajnálom a késésemet, nem várt akadályokat kellett leküzdenem út közben. Kérem, hogy tájékoztassatok a fejleményekről.
A jelenlévők meg voltak illetődve Luna közelségétől, és közvetlenségétől. Újra Gorián vette magához a szót:
– Sajnálom, hogy nehézségek adódtak az utazásoddal kapcsolatban, és végtelenül boldog vagyok, hogy épségben megérkeztél. Ha megengeded, azonnal a tárgyra térnék – Luna egy bólintással engedélyt adott. Solnak nem tetszett, hogy az ő engedélyét nem kérte senki, de Luna minden finomsága ellenére megválaszolta újabb méltatlankodását:
– Az éjszaka az én birodalmam, az Ezüsterdő az én birodalmam. Te itt vendég vagy, Sol – olyan kedvességgel mondta ki a szavakat, hogy senki nem vette kioktatásnak, még Sol sem, aki pedig vehette volna. Luna visszafogott mosollyal folytatta: – Ráadásul úgy tudom, te vagy az, akinek legkevésbé tetszett a késésem.
– Gondolatolvasás… – dohogott Sol.
– Folytasd, Gorián – nézett most Luna a kentaurra. Gorián biccentett, és újra beszélni kezdett:
– Tehát a lényeg. Azért kellett ilyen sürgősen összehívni a találkozót, mert újabb fontos információkhoz jutottunk. Noreon, Impetus, Nillo és én a napokban megint bemerészkedtünk Letiferhez.
Ahogy Gorián kimondta a nevet, mindenkinek kikerekedett a szeme. Letifer egy rettegett drambur volt, aki minden ellenségük közül a legnagyobb hatalommal rendelkezett, és aki – éppen ezért – a legnagyobb fenyegetést jelentette rájuk nézve. Gorián folytatta:
– Az expedíciónk sikeres volt.
A bejelentés hatására az érdeklődés egyre fokozódott. Olyannyira, hogy Lendur, egy arany pikkelyekkel borított testű pókféleségnek tűnő lény izgalmában reménykedő mosollyal az arcán sürgető kérdést tett fel az expedíció tagjainak:
– Visszahoztátok?
Gorián szemet hunyt a nyilvánvaló illetlenség fölött, és megfelelt a kérdésre:
– Sajnos nem.
A feszültség alább hagyott, de továbbra is mindenki érdeklődve figyelt a rangidős kentaurra.
– Nem tudtuk visszahozni – ismételte Gorián –, de megtudtuk, hogy hol van most, és hogy hogy lehetne visszahozni. – Újabb érdeklődéshullám futott végig a hallgatóságon. – Sikerült megtudnunk, hogy Letifer saját serege rabolta el, és jelenleg Bellum várában tartják fogva.
– Bellumban? – kérdezte egy csilingelő hang a fűszálak közül. – De hát onnan még senki sem jutott ki élve!
Ez a hír még Solt is megszeppentette, aki most nagyon örült az ezüst lepelnek, ami valamennyire eltakarta érzéseit, bár a folyamatos hallgatása mögött mindenki enyhe félelmet sejtett. Ráadásul az éjszaka és az Ezüsterdő lényei jól értettek a gondolatolvasáshoz is.
– Igen, Drimp, jók az információid – felelte Gorián a kétségbeesett lényre nézve, aki első pillantásra egyszerű békának tűnt, de tüzetesebb szemügyre vétel után mindenki láthatta, hogy hátán hatalmas, átlátszó szárnyakat hord; ráadásul gyönyörűen énekelt. – Inflecta azonban kitalált valamit.
– Tudtatok vele beszélni? – kérdezte a kétségbeesett Drimp.
– Fogalmazzunk úgy, hogy kommunikálni – felelt ezúttal Nillo, aki nem tágított Noreon fülei közül, ahol keresztbe tett lábakkal ült, és úgy illegette szárnyait, mintha most is csillogna rajta az éltető fény. Láthatóan bosszantotta, hogy Drimp másodlagos kérdésekkel rabolja az idejüket. Gorián megérezte ezt, és újra magához ragadta a szót:
– Úgy van – bólintott Gorián –, de az élménybeszámolót hagyjuk egy későbbi időpontra. A Tavasztündér ötletét kell megvitatnunk, és erre nagyon kevés időnk van. – A kentaur rövid szünetet tartott a hatás kedvéért, aztán sietősen folytatta: – Inflecta azt találta ki, hogy kiszabadulásának egyetlen módja, ha újjáélesztjük a pondera sárkányokat.
A bejelentés nagyon hatásosnak bizonyult. Mindenki felhördült, sokan tiltakozni kezdtek, Solnak is megjött a hangja, néhányan azonban csak hitetlenkedve meredtek az öreg kentaurra, és várták, hogy elneveti magát, bejelenti, hogy csak viccelt, és a sűrűből elővezeti Inflectát. De nem ez történt. Corvis is a hitetlenkedők közé tartozott, de végignézett a csőrét csattogtató Impetuson, a kapáló Noreonon, és a hegyes füleit mozgató Nillón, és megértette, hogy nem tréfáról van szó. A gondolataiból Sol hangoskodása ébresztette fel:
– Más sem kell nekünk, csak a pondera sárkányok hatalmaskodása! Zsarnokoskodnának felettünk. Épp eleget harcoltunk, hogy leszámoljunk velük.
– Mondd, ha van jobb ötleted – mennydörgött Gorián.
– Nem arról van szó, hogy van-e, hanem hogy ez az ötlet kivitelezhetetlen, és még ha sikerülne is megvalósítani, beláthatatlan következményei lennének.
– Inflecta mindenre gondolt, és részletesen kidolgozta a tervet. Meghallgatjátok?

***********

Rendelje meg az info[kukac]adlibrum[pont]hu elektronikus levélcímen, vagy az <strong />Ad Librum Kiadó Kiadónál!

Sárkány születik - A gyermek (2. részlet)

Diana igazi egyéniség volt. Már kiskorában megmutatkozott, hogy nem lesz átlagos ember. Zárkózott volt: nem kezdeményezett barátságokat, és nem is érezte szükségét, hogy feltétlenül mindenkivel jóban legyen. Hamar megtanulta, hamar rájött, hogy nem szeretheti mindenki, és ezt el is fogadta. Kevés barátja volt, de velük nagyon jó kapcsolatot épített ki. Sajátos ízlése is korán megmutatkozott. Nagyon szerette a varázslós meséket. Annyira, hogy mást nem is volt hajlandó meghallgatni. Kedvenc színe kezdetektől a fekete volt, ami aggodalmat ébresztett a szüleiben: gyermekpszichológushoz vitték, aki azonban nem talált semmi rendellenességet a kislány pszichéjében. Egyszerűen csak tényleg szerette a feketét. Mikor a vizsgálat után hazafelé mentek a pszichológustól, a kislány a buszon azt mondta az édesanyjának:
– Ne aggódj, mama, a pirosat is szeretem.
Dinek furcsa volt ezt a nőt mamának hívni. Szerette őt, és tudta, hogy bízhat benne, hogy vigyázni fog rá, de valahogy mégsem kötődött hozzá igazán. Úgy érezte, hogy ha elveszítené, nem fájna neki annyira, mintha az általa szellemeknek nevezett lényekkel nem találkozhatna többet. Annál is inkább így érzett, mert már egészen a tudata kifejlődése elején feltámadt benne egy érzés, ami folyton újra és újra a hatalmába kerítette: az idegenség érzése. Ismerte a környezetet, ahol élt, ahol járt, ismerte az őt körbe vevő arcokat, ismerte a saját testét – jobban is, mint azt bárki gondolta volna –, de mindezek ellenére idegennek érzett mindent. Kissé úgy érezte, mintha kívülállóként szemlélné az egész életét. Ez az érzés néha csak egy-egy pillanatig tartott, néha viszont hosszú ideig. Egy idő eltelte után megtanulta tartóssá tenni, de előidézni nem tudta. Néha viszont jól esett elnyújtania, mert ilyenkor élesebbek voltak az érzékei, jobb ötletei támadtak, és ideje korán rájött, hogy ez a képesség hasznára lehet, és hogy ez az állapot, amibe ilyenkor kerül, inspirálja, kiemelkedő teljesítményekre ösztönzi.

***********

Rendelje meg az info[kukac]adlibrum[pont]hu elektronikus levélcímen, vagy az <strong />Ad Librum Kiadó Kiadónál!